Január legelején megejtettem a szokásos évszakos terepbejárását, aminek különösebb, konkrét célja nem volt, hanem eddig még bejáratlan területeket terveztem bejárni, megnézni. Az időjárás esőre hajlott, de szerencsére különösebb elázás nélkül úsztam meg a menetet, a sárban azonban nem volt hiány. Ez vezetett az első megfigyelésemre, már korábban is látott területekkel kapcsolatban, de eddig még nem tapasztalt terepviszonyok mellett.
Saját geográfus diplomamunkám és Fekete Zsolt BSc-s szakdolgozata óta is ismert, hogy Szombathelytől nyugatra fekvő platós területek (Pinka-fennsík) jórészt kaviccsal fedettek, ennek köszönhetik a lankás, alig szabdalt felszínüket. Aki a területen jár, úgy érzi magát, mintha a Kisalföldön csatangolna, egészen addig míg el nem ér a plató 60 méter magas peremére, vagy valamelyik bevágódott patak völgyéhez. Ott tudatosul csak, hogy a folyók szintjétől, azaz az erózióbázistól eléggé kiemelt helyzetben vagyunk, így ez biztosan nem egy "szokványos" alföldi síkság. Mi okozza azonban mégis ezt a fennsík jelleget. A jégkorszakok során a terület vezette le a Keleti-Alpok egy részének vizét, mikor még valóban alföldies terület volt. A lezúduló patakok lerakták kavicsukat, vékony réteggel borítva a korábban erodált felszínt. Közben és később azonban a tektonikus hatások egyes területeket kiemeltek, mások besüllyedtek, ezek határán pedig a vízfolyások eltérültek, a törésvonalak mentén utat találtak.
Ezt eddig is tudtuk, mégis miben újak a mostani megfigyelések. Egész idáig egységes felszínnek gondoltuk az egész Pinka-fennsíkot, olyan lapos, de mégis egységesen kaviccsal fedett, hogy az egyes területeit legfeljebb nagy bizonytalansággal a kavicsos üledék fizikai jellemzői alapján tudtuk (ha mertük) elkülöníteni. Most azonban szöget ütött a fejembe egy gondolat. Toronytól délre haladtam (1-essel jelölve), ahol az egyik kedvenc erdőmben haladtam. Viszonylag idős tölgyes a már említett lankás domborzattal, mohás felszínnel, 0 aljnövényzettel. Utóbbit annak köszönhetjük, hogy a felszínt vastagon, szinte talajréteg nélkül kavics fedi, így szerencsére a szokásos szederindáknak nem sok esélyük van megkapaszkodni. Kicsit tovább haladva (2-essel jelölve) egy korábbi mérési helyszínünkön vágtunk át, ahol az útról letérve 10 kilónyi sár tapadt a talpamhoz. Itt is kimértük korábban a kavicsot, de pár méterrel eltemetve. Hozzá kell tennem, hogy a két terület között kb 5 méter magassági különbség van, tehát bőven lehet ugyanaz a kavicsréteg. A kérdés azonban az, hogy az egyik helyen miért van a felszínen, míg kicsivel arrébb fedett? Herrmann osztrák geológus a határtól nyugatra már kimutatta, hogy minél idősebb a kavicsréteg, annál vastagabb vályogréteggel fedett. Lehet, hogy az 1-es terület a Würm idején került kavicsborítás alá, így azóta nem rakódott rá vályog? Elvileg utólagos erózió is eltüntethette a fedőüledéket, de ez miért hagyta szinte érintetlenül a kavicsplatót? Ez az amikre választ kell találni további bejárásokkal.
Harmadik terület, amit a csatolt ábrán 3-assal jelöltem nagyon meglepett. A térkép árnyékolásából kicsit talán látható, hogy egy észak-déli széles, lapos völgyben járunk, ami korábbi patakvölgy, vagy jégkorszaki delle is lehet. Ez ahogy kereszteztem, majdnem beleestem egy mélyen bevágódott, láthatóan frissen alakuló, 2-3 mély, hosszú vízmosásba. Tehát a korábbi völgy jelenleg felújulni látszik. Ennek érdekessége, hogy erősen kanyargó völgyről van szó, valamint hogy sok helyen tiszta sóder borítja a völgytalpat. Közelebbről megfigyelve kavicsréteg alatt halad a vízfolyás, valószínűleg a vízzáró réteg tetején.2-5 cm átmérőjű, főleg sárga, de fehér és vörös komponenseket is tartalmazó rétegről van szó, ami további vizsgálatok célpontja is lehet.
Feladat tehát van bőven, csak győzzük elvégezni őket...
