Az előadóülés helye és ideje:
MTA Székház, felolvasóterem
2014. február 12. (szerda) 10 óra
A tudományos ülés célja olyan tudományos eredmények bemutatása, melyeket az MTA kutatócsoportjai végeznek földtudományi témakörben. A részletes program az alábbi linken érhető el: http://mta.hu/data/cikk/13/34/54/cikk_133454/10_o_FITK_meghivo_20140212.pdf
Ahogy a tematika is mutatja, elég széles spektrumot öleltek fel az előadások, közülük csak néhányat fogok részletesebben ismertetni.
Kiss Csaba rövid bevezetőjében ismertette a Naprendszer külső részének felépítését. Külön részletességgel tárgyalta a külső Kuiper-övet, mely a központi csillagunk kialakulása után fennmaradt szórt korong. A kutatócsoport az ide tartozó égitestek vizsgálatát tűzte ki célul. Ezek az 50-200 mikronos hullámhossz-tartományon sugároznak, mely a légkör elnyelése miatt a Földről nem érzékelhető. Szerencsére viszont a Herschel űrtávcső alkalmas ezek megfigyelésére. Vizsgálták az égitestek méreteloszlását, termális tulajdonságait (albedó, hőtehetetlenség). Ezekből arra következtettek, hogy a kisebb égitestek felszíne porózusabb. Egyenes arányosságot fedeztek fel a méret és a fényesség közt, valamint a sűrűség és az átmérő közt. Utóbbiról arra következtettek, hogy a nagyobb égitestek nem a mostani helyükön keletkeztek. A Plútó felületén megfigyelt változó albedójú felületek okára még nincs válasz, teóriaként a kriovulkanizmust és felületi érdességet hozták fel.
Süle Bálint szakmai szempontból számomra érdekes előadást tartott a 2011. január 29-i, nagyobb mint 4 magnitúdójú oroszlányi földrengés fészekparamétereiről. A maga nemében rekorder földmozgásról van szó, mert ez idáig idehaza ez a legnagyobb regisztrált rengés. Berhida–Komárom vonal köztudottan szeizmikusan aktív terület, a vizsgált rengést is több száz utórengés követte egészen március közepéig. A környéken viszonylag nagy számú szeizmikus regisztráló állomás segítségével rögzítették az adatokat, melyek közül 67 olyan utórengést választottak ki, melyek jó minőségben voltak feldolgozhatók. Továbbá a terület sebességmodelljén is alakítottak, így végül a rengések többsége egy viszonylag jól meghatározható helyre esett, Oroszlánytól DK-re. További vizsgálatok céljából 24 rengést választottak ki, melyek jel-zaj aránya megfelelő a forrásparaméterek meghatározásához. Végül megállapították, hogy egy 1-2 km-es vonal mentén történt 5 cm-es elmozdulás. A fészekmechanizmus ÉK-DNy-i kompresszióra utal, melynek következménye É-D-i jobbos, vagy K-Ny-i balos elmozdulás, melyre a főrengés és 3 utórengés is utalt.
Szűcs Péter a Miskolci Egyetemről egy frissen alakult kutatócsoport tagjairól és vizsgálatairól tartott előadást. Tevékenységüket 4 fő kategóriára osztotta:
- Hidrogeológiai modellezési eljárások
- Konvencionális és nem konvencionális szénhidrogének
- Geotechnikai módszerek
- Rezervoárvizsgálatok
Ezek közül az elsőre hozott fel konkrét vizsgálati példákat. Elsőként a vulkáni területek repedezett tárolóit hozta fel, ami ugyan a karsztos területeknél kisebb vízmennyiséget tárolnak, felépítésük azonban más megközelítést igényel. Kombinált módszerükkel, mely olcsó geofizikai méréseket (VESZ), geológiai és hidrogeológiai egyesít, a töredezett területeket keresik, melyek hévizek előfordulását vetíthetik elő. Klórozott szénhidrogének problémáját is felhozta, melyre az abasári szennyezés példáját említette. Ezek modellezése nehéz, mert a víznél nehezebb fluidum. A bükki karsztvíz-készlet becslését és gazdálkodását is bemutatta az előadó. Általános trendként bemutatta, hogy az évtizedek során a karsztvízszint minimumok és maximumok közti különbség folyamatosan növekszik. Ehhez köthető a Szinva kiöntése és a vízellátás nehézsége alacsony karsztvízszint esetén. Fontos témaként említette még az előadó az országhatárokon átnyúló felszín alatti víztestek problémáját az ukrán-magyar példán. A nagy vízkivétel következményeként a víztükör szintjének csökkenése ökológiai károkat okozhat. Ennek kutatására az adott terület ökoszisztémája által még elviselt vízszint-csökkenést vizsgálják.
Harangi Szabolcs fiatal kutatótársaival végzett, illetve friss kutatócsoportként tervezett vizsgálatokat mutatta be. Fő kérdésként azt jelölte meg, hogy az adott vulkán ki fog-e törni? Példaként hozta fel a Vezúvot, mely esetleges kitörése a közeli Nápolyban hatalmas pusztításokat végezne. Szerinte azonban olyan helyszíneken is várhatók kitörések, ahol nem is gondoltuk volna. Ilyen új kitörési központok a Kárpát-medencében is kialakultak az utóbbi évmilliókban, de egy mexikói példát is felhozott, ahol egy kukoricaföldön alakult ki egy új vulkán. Fontos módszertani változásként emelte ki, hogy a vulkáni testeket nem csak a felszínen kell ismerni, hanem pl. geofizikai módszerekkel az egész vulkáni rendszert kell ismerni a forrástól a felszínig. Három fő kérdést vázolt fel:
- Milyen hosszan élnek a szilícium-gazdag magmakamrák? Ehhez bükkaljai és tokaji vizsgálatokat végeznek. Fő módszerük a cirkon ásványok elemzése. Ezek felépítése utal a kialakulási idejükre és körülményükre. Ezzel akár a változó geodinamikai helyzet is feltérképezhető.
- Felújulhat-e egy inaktív vulkán (pl. Csomád), vannak-e ennek megfigyelhető előjelei? Ennek vizsgálatára amfibol-ásványokat hívnak segítségül, melyek a magmakamra folyamatairól és körülményeiről adnak információt.
- Hogy keletkezik egy monogenetikus bazalt vulkán? Milyen előjelek utalnak a kialakulására, milyen gyorsan megy végbe a folyamat? Ehhez a Kárpát-Pannon térség monogenetikus vulkánjait vizsgálják. Fontos információ a litoszféra-asztenoszféra határ mélysége és a spinell-összetétel (ami kéreg heterogenitására utal).
Gelencsér András a Pannon Egyetem veszprémi MTA levegőkémiai Kutatócsoportjából a biomassza-égetés éghajlat-módosító hatásáról tartott előadást. Külön kiemelte a korom hatását, mely forrásától függően változatos tulajdonságú lehet. Kiemelte azonban, hogy a széndioxid napsugárzás-elnyelő képességéhez képest 500 000x-os hatékonyságú. Tartózkodási ideje azonban elenyésző, pár nap alatt kiülepedik. Ennek ellenére 100 éves időskálán mégis nagyobb hatása van, hiszen kiülepedve módosítja az adott felület albedóját. Ennek hatása az északi féltekén mára elérte a 10%-ot. Kiemelte még a szerves aeroszolok hatását, valamint az "Attmospheric Brown Clouds" jelenségét, ami nagy koromtartalmú felhő, leginkább Kína-India térségében.
Molnár Gábor az Antarktisz deformációjának numerikus modellezését mutatta be. A vizsgált jelenség, hogy a többi szárazföldi peremmel ellentétben itt a selfek befelé lejtenek, amit feltevésük szerint a jégborítás nyomó hatása idéz elő. Kiemelte a vizsgálat során felmerülő problémákat, mint például a belső nyírások és a törések, melyeket az alkalmazott módszerekkel nem tudtak eddig kezelni.
Az előadóülés legfőbb tanulsága az volt, hogy több új kutatás is több módszer egységes alkalmazására alapoz, amely segítségével egy komplexebb kép tárulhat elénk a vizsgált jelenségről.
