Nyugat-Magyarország, a föld ahol élünk

Akár a napokban kezdődő Savaria Történelmi Karnevál apropójából is készülhetne a bejegyzés, azonban ez csak véletlen egybeesés. Lassan itt az ősz, kezdődhet a terepi tevékenység, ami esetemben a szeptember közepén várható. Ekkor Szabó Vera szakdolgozóm terepén, a Gyöngyös és a Répce közti fennsíkon (Gyöngyös-sík) fogjuk geoelektromos módszerrel megkutatni, hogy a területen nagy mennyiségben található kavics mily módon került oda. Erről majd később írok, most maradjunk a rómaiaknál. Ha már Szombathely környékén lesz a Geofizikai Tanszék multielektródás műszere, kísérletet teszünk arra, hogy a korábban az ng.hu hasábjain leírt jelenséget kimutassuk.

A jelenség lényegét a honlapon elolvashatja mindenki, röviden arról van szó, hogy a rómaiak Savaria környékét szabályos "parcellákra" osztották (centuriatio), amelyek határai sok helyen máig láthatók. Ezt a szabályos hálózatot Bödőcs András kollégám modellezte, amely térképre vagy műholdképre téve sok egybeesést mutat a jelenkori földfelszíni jelenségekkel.

Mellékelek egy rövid listát néhány koordinátával, ahol a határok és a hozzájuk köthető jelenségek máig megfigyelhetők.

A multielektródás módszerrel a felszín alatti elektromos ellenállás-különbségeket tudjuk kimutatni, ahol mondjuk egy eltemetett patakmeder kimutathatóvá válik. Reméljük ki is fogunk tudni mutatni valamit.

És akkor jöjjön a kérdés, hogy mindehhez mi köze van az én munkásságomnak? Az Oladi-domb (Toronyi-perem) környékén sikerült kimutatnunk olyan kis törésvonalakat (normálvetőket), amelyek iránya kísértetiesen hasonlít a római hálózat fő irányaihoz. Vannak helyszínek, ahol egyértelműen a törésvonal okozta elmozdulás hozta létre az adott patak irányváltásait (pl. Arany-patak), de jó lenne elkülöníteni azokat melyeknek mesterséges az eredetük. Ezáltal tisztább képet kapnánk (és remélem kapni is fogunk) arról, hogy milyen mértékben módosították Nyugat-Magyarország felszínét az egyes törésvonalak, illetve az azokat kiváltó hatások.

Régi ötletem, miszerint valahol közzéteszem kutatásaim eredményeit, mostanra kötelességemé vált. Természetesen kutatóként ezt folyamatosan meg kell tennem tudományos publikációk, előadások formájában, azonban vannak olyan érdekességek is, melyek a számok és adatok halmazából kibogozva a kutatási területen élők számára is érdekes lehet.

Az indíttatást az adta, hogy terepbejárásaimon általában nem egyedül vettem részt, valakit a családból vagy épp a barátok közül rábeszéltem, hogy kísérjenek el. Mikor ilyenkor elkezdtem mesélni, hogy mit is csinálunk, mit keresünk, a hosszú monológok közben néha-néha felcsillant a hallgatóság szeme, ami talán az érdeklődés szikrája lehetett. Ezenkívül 2012 nyarán, munkahelyem, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke Szombathely és környékén rendezte meg a szokásos évi terepgyakorlatát, amit Unger Zoltán (NyME SEK, Földtani Intézeti Tanszék) kollégánk közbenjárása folytán nagy médiavisszhang övezett. Részben ennek hatására a Horvátlövő-Szombathely-Kőszeg háromszögben végzett mérésekhez a helyiek és a földtulajdonosok is sokat segítettek, rengeteget kérdezősködtek.

De a személyes indíttatáson kívül essen pár szó a kötelességről is. 2013 júniusától elnyertem a Jedlik Ányos Doktorjelölti Ösztöndíj a konvergenciarégióban, melynek egyik vállalása, hogy tudományos blogot indítok, azt folyamatosan bővítem és alkalmazom az oktatásban, amit szeptembertől részben Szombathelyen is végezni fogok. Szívja hát magába minden helyi és nem helyi érdeklődő a tudást és a blog hasábjain kívül találkozzunk a leendő előadásokon is!