Nyugat-Magyarország, a föld ahol élünk

A 2013-as várgesztesi CETeG után nagy várakozással töltött el a konferenciára készülés, amelyen a doktori kutatásom eredményeit mutattam be. Poszteren a különböző geomorfometriai eredményeket, melyek segítségével kimutattam a mélyen fekvő rétegek geometriájával összefüggő felszíni jelenségeket. Az előadásomban ezen eredményekből levont tektonikai következtetéseket terveztem bemutatni, de sajnos a technika ördöge közbeszólt és az előadás elkészülte előtt a számítógépem felmondta a szolgálatot.

Már a konferenciára való utazás is tanulságos volt. Egy autóban utaztunk Fodor Lászlóval, Deák-Kövér Szilviával és Petrik Attilával. Nem csak az odaút során keresztezett tektonikai és geológiai egységeket ismerhettem meg, de számos anekdotával lettem gazdagabb a cseh, szlovák és lengyel kollégákkal kapcsolatban. Természetesen a saját szakmai kérdéseinket is szóba hoztuk, így fel tudtunk vázolni néhány lehetséges jövőbeni kutatási irányt.

1.        kép

22-én este már megismerkedhettünk a helyi ízekkel, főleg a Zywiec karakteres zamatával. Másnap reggel indultunk az első terepbejárásra, ahol az Orlica-Snieznik dóm metamorf egységeit figyelhettük meg. Főleg gneiszes feltárásokat mutattak, de találkozhattunk metabazalttal, ortogneisszel is. Ezek egyik legfőbb érdekessége, hogy a különböző szintű deformációk eltérő jegyeket hagynak a kőzetekben. Néhány esetben akár 5 különböző deformációs fázist is elkülönítetek, amely néhány kolléga szerint a szabadon szárnyaló fantázia jele. Mutattak kis skálájú gyűrődést az előzetesen foliált kőzetekben (1. kép). Nagy skálájú redőket (2. kép), mindeközben gyönyörködhettünk az üde, hozzánk képest elég későn tavaszodó tájban és a helyi építészet gyöngyszemeiben (3. és 4. kép).

2.        kép
3.        kép
4.        kép

A konferencia első napja plenáris ülésekkel, meghívott előadókkal kezdődött. Piotr Krzywiec társaival közös munkáját a regionális szeizmikus szelvények alapgeológiai kutatásban játszott fontos szerepét hangsúlyozta. A BasinSPAN projekt részét képezte munkájuk, melyek a Mohoig, vagy akár annál mélyebbre is lehatoló szeizmikus szelvényeken alapul. Világszerte számos ilyen projekt létezik, azonban az egyetlen szárazföldi Lengyelországban van. Ezek segítségével a teljes medencékről kapnak képet, átfogóbb képet kapva ezzel a terület geológiájáról. A szelvények nominális mélysége 12 km, de néhány esetben ez alatt is látszódnak érdekes reflexiók.

Pawel Poprawa a palagázban rejlő lehetőséekről beszélt. Lengyelországban kis mennyiségű konvencionális szénhidrogén található, a palagáz és az olajpala viszont kevésbé konvencionális. A helyi ismérvek ismertetése után rátért az USA gazdaságára gyakorolt pozitív hatásra. A tengerentúlon a szénhidrogén-termelés a 2000-es évekig csökkent, majd majd felfedezték a palában rejlő nyersanyag hasznosíthatóságát. Ma az USA gáztermelésének ~40%-át a palagáz, olajtermelésének 6,5% a palaolaj adja. Több szempontot is figyelembe véve vizsgálták az európai kitermelés lehetőségét, például az érettség, geológiai tagoltság és tároló-tényezők tekintetében.

Lukasz Gagala a kéreg-léptékű ékről beszélt, ami a kárpát előtér és a K-Európai masszívum közé ékelődött. Egymáshoz közeli, párhuzamos szelvényeket vizsgált. Szegedi kollégánk, Molnár László a Szeghalom dóm poszt-metamorf deformációit vizsgálta, méghozzá neutron porozitán, elektromos ellenállás és természetes gamma szelvények segítségével. A görbék változásaiból következtetett arra, hogy a területet a következő három deformációs fázis érintette: 1) gyűrődés, 2) takaróképződés, 3) meredek szögő normálvetődések. Petr Spacek cseh kolléga a Nyugat-Kárpátok előterében kimutatott negyedidőszaki oldaleltolódásról beszélt, pontosabban annak földrengés-veszélyéről. A kutatócsoportjuknál szokásos árkolást használtak, ami alapján szeizmikus aktivitásra nyomot nem találtak. A földrengések helyét az EuroMed katalógusból nyerték. Omar Radaideh az én munkámhoz hasonló geomorfometriai vizsgálatokat végzett, kiegészítve műholdképek lineamens-elemzéseivel. Kutatási területe Jordánia volt.

Fodor László a poszt-rift – szin-rift süllyedés kapcsolatáról beszélt. Korábbi álláspont szerint a nagyobb mértékű süllyedésnek a korábbi fázis során kellett volna lezajlania, a Pannon-medencében azonban ez pont fordítva történt. Korábban a szin-rift fázist deformáció-mentesnek vélték, ez azonban ára megdőlni látszik, amit a saját munkásságom is megerősít. 11-8 Ma között a normál-vetők felújulását mutatta ki, valamint regionális süllyedéseket.

5.       kép
6.        kép

A konferencia utáni terepbejárás az Orlica és a Snieznik egységek közé ékelődött jura árok volt. Janusz Badura és Marta Rauch vezetésével láthattunk élére állított konglomerátumokat (5. és 6. kép), keresztrétegzett homokkövet (7. kép) és egymásra tolt, függőleges pozícióba került kréta-perm-metamorf egységeket. A konferencia jó hangulatban zajlott, tanulságos volt. Számomra a sok metamorf deformáció legfőbb tanulsága az volt, hogy már értem miért nem értem a Kőszegi-hegység palássága és a szeizmkus szelvényeken megjelenő pennini réteződés geometriájának összefüggését a metamorf magkomplexum fényében. Fontos kiemelni kollégánk, Petrik Attila remek teljesítményét, aki előadásával elnyerte a legjobb fiatal előadói díjat és a vele járó pénzjutalmat. Gratula neki!

7.        kép

Megvolt a doktori védésem, tanulságos volt. Azóta voltam konferencián a CeTEGen és az EGU GA-n (hamarosan jelentkezem a beszámolókkal, addig az előbbi absztraktjainak a linkje: http://gs.ing.pan.pl/tom042.html, azon belül http://gs.ing.pan.pl/42_PDF/GS42_003-103.pdf, 41.oldal és http://gs.ing.pan.pl/42_PDF/GS42_188-189.pdf). Ezeken a doktori kutatásomban elért legfontosabb eredményeket mutattam be, vagyis hogy a különböző geomorfometriai eszközökkel milyen szemmel láthatatlan jelenségeket sikerült kimutatni és azok milyen jó összefüggésben vannak az aljzatmorfológiával és a felső-pannon horizontok geometriájával.

Utóbbi jelenséget részben megtárgyaltuk az egyetemen életrekeltett földtudós találkozón, amiból a legfontosabb levonandó következtetés az egyik jövőbeni kutatási irány is egyben. A posztrift deformációk megléte viszonylag elfogadottá vált. Azokat kiváltó okok azonban továbbra sem bizonyosak. Így a következő feladatok várhatók a kutatás folytatásában:

• a vizsgált szeizmikus szelvények statikus korrekciójának vizsgálata
• a mélység-idő összefüggés megállapítása és alkalmazása: a szelvények mélységre alakítása
• a kompakció mértékének kiszámítása a litológia, porozitás-trendek segítségével.

Úgyhogy ha a blogot esetleg a hallgatóim valamelyike olvassa, ezek lesznek a kiírt TDK és szakdolgozati témáim.

A korábbi, doktorimban már megírt szerkezeti mozgások ideje Fodor et al. (2011) vizsgálatai alapján világossá vált. A hivatkozott MÁFI jelentés által vizsgált terület északi határa a Vas-hegy vonala, így számos számomra fontos indikációt tartalmaz. Szerinte a posztrift termális süllyedés során (~11.6 Ma-tól) még aktívak voltak a lapos szögű siklatófelületek. Ez az általam vizsgált szeizmikus szelvények is látszanak, hiszen a siklatófelületek által elválasztott blokkok közt szinklinális jellegű hajlás figyelhető meg az eredetileg vízszintesen lerakódott rétegek futásában.

Ez azonban a szerkezeti inverzió (~5 Ma) során megfordult, meredek feltolódások mentén történt meg a deformáció.. Ennek következménye, hogy az egyébként tál alakú mélyedés közepén egy "pukli" jelentkezik. A jelzett feszültségtér-változások megfigyelhetők a többi vizsgált szelvény mentén is, így a mozgások viszonylagos kora megadható.

Az előadóülés helye és ideje:

MTA Székház, felolvasóterem

2014. február 12. (szerda) 10 óra

A tudományos ülés célja olyan tudományos eredmények bemutatása, melyeket az MTA kutatócsoportjai végeznek földtudományi témakörben. A részletes program az alábbi linken érhető el: http://mta.hu/data/cikk/13/34/54/cikk_133454/10_o_FITK_meghivo_20140212.pdf

Ahogy a tematika is mutatja, elég széles spektrumot öleltek fel az előadások, közülük csak néhányat fogok részletesebben ismertetni.

Kiss Csaba rövid bevezetőjében ismertette a Naprendszer külső részének felépítését. Külön részletességgel tárgyalta a külső Kuiper-övet, mely a központi csillagunk kialakulása után fennmaradt szórt korong. A kutatócsoport az ide tartozó égitestek vizsgálatát tűzte ki célul. Ezek az 50-200 mikronos hullámhossz-tartományon sugároznak, mely a légkör elnyelése miatt a Földről nem érzékelhető. Szerencsére viszont a Herschel űrtávcső alkalmas ezek megfigyelésére. Vizsgálták az égitestek méreteloszlását, termális tulajdonságait (albedó, hőtehetetlenség). Ezekből arra következtettek, hogy a kisebb égitestek felszíne porózusabb. Egyenes arányosságot fedeztek fel a méret és a fényesség közt, valamint a sűrűség és az átmérő közt. Utóbbiról arra következtettek, hogy a nagyobb égitestek nem a mostani helyükön keletkeztek. A Plútó felületén megfigyelt változó albedójú felületek okára még nincs válasz, teóriaként a kriovulkanizmust és felületi érdességet hozták fel.

Süle Bálint szakmai szempontból számomra érdekes előadást tartott a 2011. január 29-i, nagyobb mint 4 magnitúdójú oroszlányi földrengés fészekparamétereiről. A maga nemében rekorder földmozgásról van szó, mert ez idáig idehaza ez a legnagyobb regisztrált rengés. Berhida–Komárom vonal köztudottan szeizmikusan aktív terület, a vizsgált rengést is több száz utórengés követte egészen március közepéig. A környéken viszonylag nagy számú szeizmikus regisztráló állomás segítségével rögzítették az adatokat, melyek közül 67 olyan utórengést választottak ki, melyek jó minőségben voltak feldolgozhatók. Továbbá a terület sebességmodelljén is alakítottak, így végül a rengések többsége egy viszonylag jól meghatározható helyre esett, Oroszlánytól DK-re. További vizsgálatok céljából 24 rengést választottak ki, melyek jel-zaj aránya megfelelő a forrásparaméterek meghatározásához. Végül megállapították, hogy egy 1-2 km-es vonal mentén történt 5 cm-es elmozdulás. A fészekmechanizmus ÉK-DNy-i kompresszióra utal, melynek következménye É-D-i jobbos, vagy K-Ny-i balos elmozdulás, melyre a főrengés és 3 utórengés is utalt.

Szűcs Péter a Miskolci Egyetemről egy frissen alakult kutatócsoport tagjairól és vizsgálatairól tartott előadást. Tevékenységüket 4 fő kategóriára osztotta:

• Hidrogeológiai modellezési eljárások
• Konvencionális és nem konvencionális szénhidrogének
• Geotechnikai módszerek
• Rezervoárvizsgálatok

Ezek közül az elsőre hozott fel konkrét vizsgálati példákat. Elsőként a vulkáni területek repedezett tárolóit hozta fel, ami ugyan a karsztos területeknél kisebb vízmennyiséget tárolnak, felépítésük azonban más megközelítést igényel. Kombinált módszerükkel, mely olcsó geofizikai méréseket (VESZ), geológiai és hidrogeológiai egyesít, a töredezett területeket keresik, melyek hévizek előfordulását vetíthetik elő. Klórozott szénhidrogének problémáját is felhozta, melyre az abasári szennyezés példáját említette. Ezek modellezése nehéz, mert a víznél nehezebb fluidum. A bükki karsztvíz-készlet becslését és gazdálkodását is bemutatta az előadó. Általános trendként bemutatta, hogy az évtizedek során a karsztvízszint minimumok és maximumok közti különbség folyamatosan növekszik. Ehhez köthető a Szinva kiöntése és a vízellátás nehézsége alacsony karsztvízszint esetén. Fontos témaként említette még az előadó az országhatárokon átnyúló felszín alatti víztestek problémáját az ukrán-magyar példán. A nagy vízkivétel következményeként a víztükör szintjének csökkenése ökológiai károkat okozhat. Ennek kutatására az adott terület ökoszisztémája által még elviselt vízszint-csökkenést vizsgálják.

Harangi Szabolcs fiatal kutatótársaival végzett, illetve friss kutatócsoportként tervezett vizsgálatokat mutatta be. Fő kérdésként azt jelölte meg, hogy az adott vulkán ki fog-e törni? Példaként hozta fel a Vezúvot, mely esetleges kitörése a közeli Nápolyban hatalmas pusztításokat végezne. Szerinte azonban olyan helyszíneken is várhatók kitörések, ahol nem is gondoltuk volna. Ilyen új kitörési központok a Kárpát-medencében is kialakultak az utóbbi évmilliókban, de egy mexikói példát is felhozott, ahol egy kukoricaföldön alakult ki egy új vulkán. Fontos módszertani változásként emelte ki, hogy a vulkáni testeket nem csak a felszínen kell ismerni, hanem pl. geofizikai módszerekkel az egész vulkáni rendszert kell ismerni a forrástól a felszínig. Három fő kérdést vázolt fel:

• Milyen hosszan élnek a szilícium-gazdag magmakamrák? Ehhez bükkaljai és tokaji vizsgálatokat végeznek. Fő módszerük a cirkon ásványok elemzése. Ezek felépítése utal a kialakulási idejükre és körülményükre. Ezzel akár a változó geodinamikai helyzet is feltérképezhető.
• Felújulhat-e egy inaktív vulkán (pl. Csomád), vannak-e ennek megfigyelhető előjelei? Ennek vizsgálatára amfibol-ásványokat hívnak segítségül, melyek a magmakamra folyamatairól és körülményeiről adnak információt.
• Hogy keletkezik egy monogenetikus bazalt vulkán? Milyen előjelek utalnak a kialakulására, milyen gyorsan megy végbe a folyamat? Ehhez a Kárpát-Pannon térség monogenetikus vulkánjait vizsgálják. Fontos információ a litoszféra-asztenoszféra határ mélysége és a spinell-összetétel (ami kéreg heterogenitására utal).

Gelencsér András a Pannon Egyetem veszprémi MTA levegőkémiai Kutatócsoportjából a biomassza-égetés éghajlat-módosító hatásáról tartott előadást. Külön kiemelte a korom hatását, mely forrásától függően változatos tulajdonságú lehet. Kiemelte azonban, hogy a széndioxid napsugárzás-elnyelő képességéhez képest 500 000x-os hatékonyságú. Tartózkodási ideje azonban elenyésző, pár nap alatt kiülepedik. Ennek ellenére 100 éves időskálán mégis nagyobb hatása van, hiszen kiülepedve módosítja az adott felület albedóját. Ennek hatása az északi féltekén mára elérte a 10%-ot. Kiemelte még a szerves aeroszolok hatását, valamint az "Attmospheric Brown Clouds" jelenségét, ami nagy koromtartalmú felhő, leginkább Kína-India térségében.

Molnár Gábor az Antarktisz deformációjának numerikus modellezését mutatta be. A vizsgált jelenség, hogy a többi szárazföldi peremmel ellentétben itt a selfek befelé lejtenek, amit feltevésük szerint a jégborítás nyomó hatása idéz elő. Kiemelte a vizsgálat során felmerülő problémákat, mint például a belső nyírások és a törések, melyeket az alkalmazott módszerekkel nem tudtak eddig kezelni.

Az előadóülés legfőbb tanulsága az volt, hogy több új kutatás is több módszer egységes alkalmazására alapoz, amely segítségével egy komplexebb kép tárulhat elénk a vizsgált jelenségről.

Január legelején megejtettem a szokásos évszakos terepbejárását, aminek különösebb, konkrét célja nem volt, hanem eddig még bejáratlan területeket terveztem bejárni, megnézni. Az időjárás esőre hajlott, de szerencsére különösebb elázás nélkül úsztam meg a menetet, a sárban azonban nem volt hiány. Ez vezetett az első megfigyelésemre, már korábban is látott területekkel kapcsolatban, de eddig még nem tapasztalt terepviszonyok mellett.

Saját geográfus diplomamunkám és Fekete Zsolt BSc-s szakdolgozata óta is ismert, hogy Szombathelytől nyugatra fekvő platós területek (Pinka-fennsík) jórészt kaviccsal fedettek, ennek köszönhetik a lankás, alig szabdalt felszínüket. Aki a területen jár, úgy érzi magát, mintha a Kisalföldön csatangolna, egészen addig míg el nem ér a plató 60 méter magas peremére, vagy valamelyik bevágódott patak völgyéhez. Ott tudatosul csak, hogy a folyók szintjétől, azaz az erózióbázistól eléggé kiemelt helyzetben vagyunk, így ez biztosan nem egy "szokványos" alföldi síkság. Mi okozza azonban mégis ezt a fennsík jelleget. A jégkorszakok során a terület vezette le a Keleti-Alpok egy részének vizét, mikor még valóban alföldies terület volt. A lezúduló patakok lerakták kavicsukat, vékony réteggel borítva a korábban erodált felszínt. Közben és később azonban a tektonikus hatások egyes területeket kiemeltek, mások besüllyedtek, ezek határán pedig a vízfolyások eltérültek, a törésvonalak mentén utat találtak.

Ezt eddig is tudtuk, mégis miben újak a mostani megfigyelések. Egész idáig egységes felszínnek gondoltuk az egész Pinka-fennsíkot, olyan lapos, de mégis egységesen kaviccsal fedett, hogy az egyes területeit legfeljebb nagy bizonytalansággal a kavicsos üledék fizikai jellemzői alapján tudtuk (ha mertük) elkülöníteni. Most azonban szöget ütött a fejembe egy gondolat. Toronytól délre haladtam (1-essel jelölve), ahol az egyik kedvenc erdőmben haladtam. Viszonylag idős tölgyes a már említett lankás domborzattal, mohás felszínnel, 0 aljnövényzettel. Utóbbit annak köszönhetjük, hogy a felszínt vastagon, szinte talajréteg nélkül kavics fedi, így szerencsére a szokásos szederindáknak nem sok esélyük van megkapaszkodni. Kicsit tovább haladva (2-essel jelölve) egy korábbi mérési helyszínünkön vágtunk át, ahol az útról letérve 10 kilónyi sár tapadt a talpamhoz. Itt is kimértük korábban a kavicsot, de pár méterrel eltemetve. Hozzá kell tennem, hogy a két terület között kb 5 méter magassági különbség van, tehát bőven lehet ugyanaz a kavicsréteg. A kérdés azonban az, hogy az egyik helyen miért van a felszínen, míg kicsivel arrébb fedett? Herrmann osztrák geológus a határtól nyugatra már kimutatta, hogy minél idősebb a kavicsréteg, annál vastagabb vályogréteggel fedett. Lehet, hogy az 1-es terület a Würm idején került kavicsborítás alá, így azóta nem rakódott rá vályog? Elvileg utólagos erózió is eltüntethette a fedőüledéket, de ez miért hagyta szinte érintetlenül a kavicsplatót? Ez az amikre választ kell találni további bejárásokkal.

Harmadik terület, amit a csatolt ábrán 3-assal jelöltem nagyon meglepett. A térkép árnyékolásából kicsit talán látható, hogy egy észak-déli széles, lapos völgyben járunk, ami korábbi patakvölgy, vagy jégkorszaki delle is lehet. Ez ahogy kereszteztem, majdnem  beleestem egy mélyen bevágódott, láthatóan frissen alakuló, 2-3 mély, hosszú vízmosásba. Tehát a korábbi völgy jelenleg felújulni látszik. Ennek érdekessége, hogy erősen kanyargó völgyről van szó, valamint hogy sok helyen tiszta sóder borítja a völgytalpat. Közelebbről megfigyelve kavicsréteg alatt halad a vízfolyás, valószínűleg a vízzáró réteg tetején.2-5 cm átmérőjű, főleg sárga, de fehér és vörös komponenseket is tartalmazó rétegről van szó, ami további vizsgálatok célpontja is lehet.

Feladat tehát van bőven, csak győzzük elvégezni őket...

Geopilsen 2013

Pilsen (Plzeň)

Szeptember 16-19

A konferencia legfőbb témája a cseh–német variszcidák kialakulása, fejlődése, struktúrája stb. A téma nem közvetlenül kapcsolódik a saját kutatásomhoz, ahol a fiatalabb, harmad- és negyedidőszaki formációk geometriáját vizsgálom. Mostanában azonban egyre nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a kutatási területemen az ehhez hasonló vizsgálatoknak, hiszen számos jel enged arra következtetni, hogy az kutatási terület aljzata (ami jórészt szintén variszkuszi), annak morfológiája hatással van a jelenlegi domborzat kialakulására és fejlődésére. A jelenségeket tekintve sok tényező összefüggést mutatott a Pannon-medence geodinamikájával, többek között a kollízió fázisainak laterális eltolódása.

Schulmann előadásában (Relative contribution of tectonic inheritance and far field forces on the building of Paleozoic European crust) összehasonlította a Central Massif és a Cseh Masszívum kialakulását. A kettő közt számos párhuzamot tudott vonni, viszont a teljes egyezést jónéhány lokális eltérés módosította. Keresztszelvényein számos olyan geodinamikai jelenséget, formát mutatott, amelyek vertikális mozgásai alkalmasak lehetnek akár egy Rohonci-ablak szerű képződmény kialakítására is.

Ilyen például egy intrúziószerű benyomulás, mely létrejöttéhez erősen képlékeny kőzet szükséges, viszont a kiemelkedő egységről a nyugat-magyarországihoz hasonló lecsúszó takarók figyelhetők meg.

Hasonlót okoz a Pennini aljzat feltolódása is, e lehetőség ellenőrzésére a már datált kiemelkedés idejében uralkodó feszültségstílust kellene megvizsgálni. A kérdés, hogy lehetett-e a lecsúszó takarók extenziójával párhuzamosan egy ekkora hatású kompresszió? Ez esetben nem csak a Tauern-ablak kollíziója okozta volna a takarók kilökődését, ami merőben új szemlélet lenne.

Szintén példaként hozta fel az általa Marokkóban megfigyelt metamorf komplexumot, ami napjainkban az uralkodóan elfogadott elmélet a Rohonci-ablak kialakulására.

Egyik másik elmélet ellenőrzésére még a takarórendszerek 3D-s modelljét lehetne elkészíteni, ami legalább az esetlegesen elképzelhető folyamatokról adna világosabb képet. Ehhez kiegészítésként az ELGI-s kollégák által végzett magnetotellurikus mérések eredményét is lehetne elemezni. Ők a Kőszegi-hegység alatt egy dómszerű, kis ellenállású összletet mutattak ki. Ez elvileg rétegtani tulajdonság is lehetne, de a vetők mentén felhalmozódott jól vezető üledék is okozhatja, erről nemrég olvastam egy cikket.

Vesela a Tauern-ablakról, illetve annak kőzettani információiról tartott egy előadást, ez azonban a hasonló geodinamikai szituáció ellenére kevésbé illik a témámba.

A konferencia másik, számomra érdekes témaköre a GIS, 3D, 4D köré szerveződött, amiből számos új információt tanulhattam.

Lenka Kociánová egy Irányítottság kezelő modult készített ArcGIS alá, ami az alábbi honlapról elérhet:

is.muni.cz/www/lenka.koc/OATools.html

Gütlerová jelentős cseh geológiai helyszíneket rendezett térinformatikai alkalmazás alá a következő honlapokon:

www.geology.cz

lokality.geology.cz

mapy.geology.cz/geologicke_lokality

www.geology.cz/fotoarchiv

Petr Coupek ugyanettől a cégtől az adatrendszerük felépítését ismertette. A metaadat.katalógus fontosságát emelte ki, szerinte erre szükség van ahhoz, hogy a neten megtalálják az adott információt. Ez a következő linkről érhető el:

micka.geology.cz

geoportal.gov.cz

Ők az ArcGIS 10.0 szerver verziójával dolgoznak és az Inspire rendszert emelte ki, ami egy elfogadott módszer az adatok, térképek neten való publikálására.

Haiko Zumsprekel az Alpok-előtéri medencék felszín alatti potenciálját modellezte. Új adatot a projektben ne hoztak létre, hanem az addig rendelkezésre állókat integrálták egy 3D-s rendszerbe. A célterületek a geotermika, széndioxid és levegő visszasajtolása, valamint a szénhidrogén-előfordulás volt. Az Alpoktól É-ra Lyontól Brnóig a molassz-medencét, míg a déli előtérben a Pó-medencét vizsgálták. Kielemte az előadó, hogy ez egy nemzetközi projekt, amibe szinte minden állam más-més szoftverrel készítette el a saját célterületének modelljét. Az említett alkalmazások: 3D Modeller, gocad, Move. Az általuk felhasznált adatok 2D szeizmika, régi, szkennelt szeizmika és rajzolt szelvények voltak. Ez utóbbi hasznos lehet saját mintaterületen is, ritkán mért területen.

A projekt honlapja a www.geomol.eu.

Dirk Kaufmann többedmagával az Északi-tenger 3D-s modelljét készítette el a GPDN (Geoscientific Potential of the German North See) projekt keretében. Céljuk a tároló kapacitás meghatározása, a petroleum-rendszer modellezése és a geológiai modell elkészítése. Ők gocad felszínek egymásra rakásával hozták létre a modelljüket. Szintén nem végeztek újraértelmezést, de új módszer volt a Delauney-háromszögek optimalizálása. Ahol változékony volt a felszín, több, ahol sima, ott kevesebb pontot hagytak benn. Ezt érdemes lenne tüzetesebben is tanulmányozni. Az egyes felszínek létrehozása utána  következő lépés a vetőmodell szerkesztése lesz.

Az előadó kihangsúlyozta, hogy az egymásra pakolt felszínek, szelvény mentén a vetők közelében nem egy vonalat követve törtek meg, hanem teljesen rendszertelenül. Ezt a vető megadásával helyrehozták. További probléma az áthajló felületek okozta átfedés (pl. a területen sűrűn előforduló sótömzsök), itt egyszerűen a legnagyobb felső kiterjedés mentén egy függőleges felülettel egyszerűsítették a testet. Ezek szerint a program a felületek szintjén mégis 2D-s, nem 3.

A projekt honlapja a www.geopotenzial-nordsee.de

Marco Wolf ugyanennek a projektnek a résztvevője, de inkább gyakorlati oldalról közelítette meg a problémát. Sonic és Gamma Ray logokat használt a kőzetfizikai paraméterek megadásához, amiket gocadben használt.

Összességében a konferencia számos újdonságot bemutatott. Mindenképpen hasznos a magunk féle szegény országoknak, mivel Csehországban az itthonihoz képest olcsón szervezték, viszont a németekkel való közös szervezés minőségileg hatalmas információ és tudásgazdagsággal szolgált.

És a végső üzenetük: viszlát a Frankfurt2014-en!

A napokban a Pannon-medence aljzattérképével foglalatoskodtam, mikor már alig vártam, hogy mikor fogok a saját kutatási területemhez érni. Természetesen ahogy Bereczki és tsaival készített cikkben már láttuk, minden egyes aljzattérkép mást mutat, így nehéz volt egyértelműen meghatározni, hogy milyen lehet a valós aljzatmorfológia.

A probléma alapja a következő: a Kőszegi-hegység és a Vas-hegy tömbjének idős kőzetei között náluk alacsonyabb helyzetben fiatalabb kőzetek foglalnak helyet. Ezzel eddig nincs is semmi gond, hiszen ez elég gyakran előfordul a világon. Ezt okozhatja az, hogy a két hegység közt törésvonalak mélyebb helyzetbe kerültek a fiatalabb kőzetek, esetleg gyűrődés által emelkedtek ki a magaslatok, míg közötte süllyedés történt, vagy akár a köztes anyag erodálhatott is (a szél, a folyók kimosták). Utóbbival az a baj, hogy a hegység elég fiatalon emelkedett ki, nem biztos, hogy lett volna elég idő a kimosásra (ld. Dunkl és tsa). A törésvonalas és a gyűrődéses elméletek már tetszenének, de sajnos a területen elég kevés az olyan fúrás, amely a hegységek anyagát a köztes területen is elérte és az egyetlen szeizmikus szelvény is elég ellentmondásos. Mellékesen jegyzem meg, hogy a vizsgált aljzattérképeken szépen látni, hogy melyik milyen alapadatot használt.

A lényeg, hogy összevetettem az országhatár két oldalán készült gravitációs méréseket (a gravitáció kis mértékű változásai utalhatnak az aljzatmorfológia változásaira), ami nagyon jól passzolnak egymáshoz. Tehát egyre közelebb kerülhetünk a szerkezet megfejtéséhez, alig várom már, hogy összeüljünk a srácokkal és pontot tegyünk az i-re.