Nyugat-Magyarország, a föld ahol élünk

Január legelején megejtettem a szokásos évszakos terepbejárását, aminek különösebb, konkrét célja nem volt, hanem eddig még bejáratlan területeket terveztem bejárni, megnézni. Az időjárás esőre hajlott, de szerencsére különösebb elázás nélkül úsztam meg a menetet, a sárban azonban nem volt hiány. Ez vezetett az első megfigyelésemre, már korábban is látott területekkel kapcsolatban, de eddig még nem tapasztalt terepviszonyok mellett.

Saját geográfus diplomamunkám és Fekete Zsolt BSc-s szakdolgozata óta is ismert, hogy Szombathelytől nyugatra fekvő platós területek (Pinka-fennsík) jórészt kaviccsal fedettek, ennek köszönhetik a lankás, alig szabdalt felszínüket. Aki a területen jár, úgy érzi magát, mintha a Kisalföldön csatangolna, egészen addig míg el nem ér a plató 60 méter magas peremére, vagy valamelyik bevágódott patak völgyéhez. Ott tudatosul csak, hogy a folyók szintjétől, azaz az erózióbázistól eléggé kiemelt helyzetben vagyunk, így ez biztosan nem egy "szokványos" alföldi síkság. Mi okozza azonban mégis ezt a fennsík jelleget. A jégkorszakok során a terület vezette le a Keleti-Alpok egy részének vizét, mikor még valóban alföldies terület volt. A lezúduló patakok lerakták kavicsukat, vékony réteggel borítva a korábban erodált felszínt. Közben és később azonban a tektonikus hatások egyes területeket kiemeltek, mások besüllyedtek, ezek határán pedig a vízfolyások eltérültek, a törésvonalak mentén utat találtak.

Ezt eddig is tudtuk, mégis miben újak a mostani megfigyelések. Egész idáig egységes felszínnek gondoltuk az egész Pinka-fennsíkot, olyan lapos, de mégis egységesen kaviccsal fedett, hogy az egyes területeit legfeljebb nagy bizonytalansággal a kavicsos üledék fizikai jellemzői alapján tudtuk (ha mertük) elkülöníteni. Most azonban szöget ütött a fejembe egy gondolat. Toronytól délre haladtam (1-essel jelölve), ahol az egyik kedvenc erdőmben haladtam. Viszonylag idős tölgyes a már említett lankás domborzattal, mohás felszínnel, 0 aljnövényzettel. Utóbbit annak köszönhetjük, hogy a felszínt vastagon, szinte talajréteg nélkül kavics fedi, így szerencsére a szokásos szederindáknak nem sok esélyük van megkapaszkodni. Kicsit tovább haladva (2-essel jelölve) egy korábbi mérési helyszínünkön vágtunk át, ahol az útról letérve 10 kilónyi sár tapadt a talpamhoz. Itt is kimértük korábban a kavicsot, de pár méterrel eltemetve. Hozzá kell tennem, hogy a két terület között kb 5 méter magassági különbség van, tehát bőven lehet ugyanaz a kavicsréteg. A kérdés azonban az, hogy az egyik helyen miért van a felszínen, míg kicsivel arrébb fedett? Herrmann osztrák geológus a határtól nyugatra már kimutatta, hogy minél idősebb a kavicsréteg, annál vastagabb vályogréteggel fedett. Lehet, hogy az 1-es terület a Würm idején került kavicsborítás alá, így azóta nem rakódott rá vályog? Elvileg utólagos erózió is eltüntethette a fedőüledéket, de ez miért hagyta szinte érintetlenül a kavicsplatót? Ez az amikre választ kell találni további bejárásokkal.

Harmadik terület, amit a csatolt ábrán 3-assal jelöltem nagyon meglepett. A térkép árnyékolásából kicsit talán látható, hogy egy észak-déli széles, lapos völgyben járunk, ami korábbi patakvölgy, vagy jégkorszaki delle is lehet. Ez ahogy kereszteztem, majdnem  beleestem egy mélyen bevágódott, láthatóan frissen alakuló, 2-3 mély, hosszú vízmosásba. Tehát a korábbi völgy jelenleg felújulni látszik. Ennek érdekessége, hogy erősen kanyargó völgyről van szó, valamint hogy sok helyen tiszta sóder borítja a völgytalpat. Közelebbről megfigyelve kavicsréteg alatt halad a vízfolyás, valószínűleg a vízzáró réteg tetején.2-5 cm átmérőjű, főleg sárga, de fehér és vörös komponenseket is tartalmazó rétegről van szó, ami további vizsgálatok célpontja is lehet.

Feladat tehát van bőven, csak győzzük elvégezni őket...

Geopilsen 2013

Pilsen (Plzeň)

Szeptember 16-19

A konferencia legfőbb témája a cseh–német variszcidák kialakulása, fejlődése, struktúrája stb. A téma nem közvetlenül kapcsolódik a saját kutatásomhoz, ahol a fiatalabb, harmad- és negyedidőszaki formációk geometriáját vizsgálom. Mostanában azonban egyre nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a kutatási területemen az ehhez hasonló vizsgálatoknak, hiszen számos jel enged arra következtetni, hogy az kutatási terület aljzata (ami jórészt szintén variszkuszi), annak morfológiája hatással van a jelenlegi domborzat kialakulására és fejlődésére. A jelenségeket tekintve sok tényező összefüggést mutatott a Pannon-medence geodinamikájával, többek között a kollízió fázisainak laterális eltolódása.

Schulmann előadásában (Relative contribution of tectonic inheritance and far field forces on the building of Paleozoic European crust) összehasonlította a Central Massif és a Cseh Masszívum kialakulását. A kettő közt számos párhuzamot tudott vonni, viszont a teljes egyezést jónéhány lokális eltérés módosította. Keresztszelvényein számos olyan geodinamikai jelenséget, formát mutatott, amelyek vertikális mozgásai alkalmasak lehetnek akár egy Rohonci-ablak szerű képződmény kialakítására is.

Ilyen például egy intrúziószerű benyomulás, mely létrejöttéhez erősen képlékeny kőzet szükséges, viszont a kiemelkedő egységről a nyugat-magyarországihoz hasonló lecsúszó takarók figyelhetők meg.

Hasonlót okoz a Pennini aljzat feltolódása is, e lehetőség ellenőrzésére a már datált kiemelkedés idejében uralkodó feszültségstílust kellene megvizsgálni. A kérdés, hogy lehetett-e a lecsúszó takarók extenziójával párhuzamosan egy ekkora hatású kompresszió? Ez esetben nem csak a Tauern-ablak kollíziója okozta volna a takarók kilökődését, ami merőben új szemlélet lenne.

Szintén példaként hozta fel az általa Marokkóban megfigyelt metamorf komplexumot, ami napjainkban az uralkodóan elfogadott elmélet a Rohonci-ablak kialakulására.

Egyik másik elmélet ellenőrzésére még a takarórendszerek 3D-s modelljét lehetne elkészíteni, ami legalább az esetlegesen elképzelhető folyamatokról adna világosabb képet. Ehhez kiegészítésként az ELGI-s kollégák által végzett magnetotellurikus mérések eredményét is lehetne elemezni. Ők a Kőszegi-hegység alatt egy dómszerű, kis ellenállású összletet mutattak ki. Ez elvileg rétegtani tulajdonság is lehetne, de a vetők mentén felhalmozódott jól vezető üledék is okozhatja, erről nemrég olvastam egy cikket.

Vesela a Tauern-ablakról, illetve annak kőzettani információiról tartott egy előadást, ez azonban a hasonló geodinamikai szituáció ellenére kevésbé illik a témámba.

A konferencia másik, számomra érdekes témaköre a GIS, 3D, 4D köré szerveződött, amiből számos új információt tanulhattam.

Lenka Kociánová egy Irányítottság kezelő modult készített ArcGIS alá, ami az alábbi honlapról elérhet:

is.muni.cz/www/lenka.koc/OATools.html

Gütlerová jelentős cseh geológiai helyszíneket rendezett térinformatikai alkalmazás alá a következő honlapokon:

www.geology.cz

lokality.geology.cz

mapy.geology.cz/geologicke_lokality

www.geology.cz/fotoarchiv

Petr Coupek ugyanettől a cégtől az adatrendszerük felépítését ismertette. A metaadat.katalógus fontosságát emelte ki, szerinte erre szükség van ahhoz, hogy a neten megtalálják az adott információt. Ez a következő linkről érhető el:

micka.geology.cz

geoportal.gov.cz

Ők az ArcGIS 10.0 szerver verziójával dolgoznak és az Inspire rendszert emelte ki, ami egy elfogadott módszer az adatok, térképek neten való publikálására.

Haiko Zumsprekel az Alpok-előtéri medencék felszín alatti potenciálját modellezte. Új adatot a projektben ne hoztak létre, hanem az addig rendelkezésre állókat integrálták egy 3D-s rendszerbe. A célterületek a geotermika, széndioxid és levegő visszasajtolása, valamint a szénhidrogén-előfordulás volt. Az Alpoktól É-ra Lyontól Brnóig a molassz-medencét, míg a déli előtérben a Pó-medencét vizsgálták. Kielemte az előadó, hogy ez egy nemzetközi projekt, amibe szinte minden állam más-més szoftverrel készítette el a saját célterületének modelljét. Az említett alkalmazások: 3D Modeller, gocad, Move. Az általuk felhasznált adatok 2D szeizmika, régi, szkennelt szeizmika és rajzolt szelvények voltak. Ez utóbbi hasznos lehet saját mintaterületen is, ritkán mért területen.

A projekt honlapja a www.geomol.eu.

Dirk Kaufmann többedmagával az Északi-tenger 3D-s modelljét készítette el a GPDN (Geoscientific Potential of the German North See) projekt keretében. Céljuk a tároló kapacitás meghatározása, a petroleum-rendszer modellezése és a geológiai modell elkészítése. Ők gocad felszínek egymásra rakásával hozták létre a modelljüket. Szintén nem végeztek újraértelmezést, de új módszer volt a Delauney-háromszögek optimalizálása. Ahol változékony volt a felszín, több, ahol sima, ott kevesebb pontot hagytak benn. Ezt érdemes lenne tüzetesebben is tanulmányozni. Az egyes felszínek létrehozása utána  következő lépés a vetőmodell szerkesztése lesz.

Az előadó kihangsúlyozta, hogy az egymásra pakolt felszínek, szelvény mentén a vetők közelében nem egy vonalat követve törtek meg, hanem teljesen rendszertelenül. Ezt a vető megadásával helyrehozták. További probléma az áthajló felületek okozta átfedés (pl. a területen sűrűn előforduló sótömzsök), itt egyszerűen a legnagyobb felső kiterjedés mentén egy függőleges felülettel egyszerűsítették a testet. Ezek szerint a program a felületek szintjén mégis 2D-s, nem 3.

A projekt honlapja a www.geopotenzial-nordsee.de

Marco Wolf ugyanennek a projektnek a résztvevője, de inkább gyakorlati oldalról közelítette meg a problémát. Sonic és Gamma Ray logokat használt a kőzetfizikai paraméterek megadásához, amiket gocadben használt.

Összességében a konferencia számos újdonságot bemutatott. Mindenképpen hasznos a magunk féle szegény országoknak, mivel Csehországban az itthonihoz képest olcsón szervezték, viszont a németekkel való közös szervezés minőségileg hatalmas információ és tudásgazdagsággal szolgált.

És a végső üzenetük: viszlát a Frankfurt2014-en!

A napokban a Pannon-medence aljzattérképével foglalatoskodtam, mikor már alig vártam, hogy mikor fogok a saját kutatási területemhez érni. Természetesen ahogy Bereczki és tsaival készített cikkben már láttuk, minden egyes aljzattérkép mást mutat, így nehéz volt egyértelműen meghatározni, hogy milyen lehet a valós aljzatmorfológia.

A probléma alapja a következő: a Kőszegi-hegység és a Vas-hegy tömbjének idős kőzetei között náluk alacsonyabb helyzetben fiatalabb kőzetek foglalnak helyet. Ezzel eddig nincs is semmi gond, hiszen ez elég gyakran előfordul a világon. Ezt okozhatja az, hogy a két hegység közt törésvonalak mélyebb helyzetbe kerültek a fiatalabb kőzetek, esetleg gyűrődés által emelkedtek ki a magaslatok, míg közötte süllyedés történt, vagy akár a köztes anyag erodálhatott is (a szél, a folyók kimosták). Utóbbival az a baj, hogy a hegység elég fiatalon emelkedett ki, nem biztos, hogy lett volna elég idő a kimosásra (ld. Dunkl és tsa). A törésvonalas és a gyűrődéses elméletek már tetszenének, de sajnos a területen elég kevés az olyan fúrás, amely a hegységek anyagát a köztes területen is elérte és az egyetlen szeizmikus szelvény is elég ellentmondásos. Mellékesen jegyzem meg, hogy a vizsgált aljzattérképeken szépen látni, hogy melyik milyen alapadatot használt.

A lényeg, hogy összevetettem az országhatár két oldalán készült gravitációs méréseket (a gravitáció kis mértékű változásai utalhatnak az aljzatmorfológia változásaira), ami nagyon jól passzolnak egymáshoz. Tehát egyre közelebb kerülhetünk a szerkezet megfejtéséhez, alig várom már, hogy összeüljünk a srácokkal és pontot tegyünk az i-re.

Akár a napokban kezdődő Savaria Történelmi Karnevál apropójából is készülhetne a bejegyzés, azonban ez csak véletlen egybeesés. Lassan itt az ősz, kezdődhet a terepi tevékenység, ami esetemben a szeptember közepén várható. Ekkor Szabó Vera szakdolgozóm terepén, a Gyöngyös és a Répce közti fennsíkon (Gyöngyös-sík) fogjuk geoelektromos módszerrel megkutatni, hogy a területen nagy mennyiségben található kavics mily módon került oda. Erről majd később írok, most maradjunk a rómaiaknál. Ha már Szombathely környékén lesz a Geofizikai Tanszék multielektródás műszere, kísérletet teszünk arra, hogy a korábban az ng.hu hasábjain leírt jelenséget kimutassuk.

A jelenség lényegét a honlapon elolvashatja mindenki, röviden arról van szó, hogy a rómaiak Savaria környékét szabályos "parcellákra" osztották (centuriatio), amelyek határai sok helyen máig láthatók. Ezt a szabályos hálózatot Bödőcs András kollégám modellezte, amely térképre vagy műholdképre téve sok egybeesést mutat a jelenkori földfelszíni jelenségekkel.

Mellékelek egy rövid listát néhány koordinátával, ahol a határok és a hozzájuk köthető jelenségek máig megfigyelhetők.

A multielektródás módszerrel a felszín alatti elektromos ellenállás-különbségeket tudjuk kimutatni, ahol mondjuk egy eltemetett patakmeder kimutathatóvá válik. Reméljük ki is fogunk tudni mutatni valamit.

És akkor jöjjön a kérdés, hogy mindehhez mi köze van az én munkásságomnak? Az Oladi-domb (Toronyi-perem) környékén sikerült kimutatnunk olyan kis törésvonalakat (normálvetőket), amelyek iránya kísértetiesen hasonlít a római hálózat fő irányaihoz. Vannak helyszínek, ahol egyértelműen a törésvonal okozta elmozdulás hozta létre az adott patak irányváltásait (pl. Arany-patak), de jó lenne elkülöníteni azokat melyeknek mesterséges az eredetük. Ezáltal tisztább képet kapnánk (és remélem kapni is fogunk) arról, hogy milyen mértékben módosították Nyugat-Magyarország felszínét az egyes törésvonalak, illetve az azokat kiváltó hatások.

Régi ötletem, miszerint valahol közzéteszem kutatásaim eredményeit, mostanra kötelességemé vált. Természetesen kutatóként ezt folyamatosan meg kell tennem tudományos publikációk, előadások formájában, azonban vannak olyan érdekességek is, melyek a számok és adatok halmazából kibogozva a kutatási területen élők számára is érdekes lehet.

Az indíttatást az adta, hogy terepbejárásaimon általában nem egyedül vettem részt, valakit a családból vagy épp a barátok közül rábeszéltem, hogy kísérjenek el. Mikor ilyenkor elkezdtem mesélni, hogy mit is csinálunk, mit keresünk, a hosszú monológok közben néha-néha felcsillant a hallgatóság szeme, ami talán az érdeklődés szikrája lehetett. Ezenkívül 2012 nyarán, munkahelyem, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke Szombathely és környékén rendezte meg a szokásos évi terepgyakorlatát, amit Unger Zoltán (NyME SEK, Földtani Intézeti Tanszék) kollégánk közbenjárása folytán nagy médiavisszhang övezett. Részben ennek hatására a Horvátlövő-Szombathely-Kőszeg háromszögben végzett mérésekhez a helyiek és a földtulajdonosok is sokat segítettek, rengeteget kérdezősködtek.

De a személyes indíttatáson kívül essen pár szó a kötelességről is. 2013 júniusától elnyertem a Jedlik Ányos Doktorjelölti Ösztöndíj a konvergenciarégióban, melynek egyik vállalása, hogy tudományos blogot indítok, azt folyamatosan bővítem és alkalmazom az oktatásban, amit szeptembertől részben Szombathelyen is végezni fogok. Szívja hát magába minden helyi és nem helyi érdeklődő a tudást és a blog hasábjain kívül találkozzunk a leendő előadásokon is!